WPC kerítésléc használatának környezeti hatásai.

Most egy érdekes kérdést vizsgálunk meg. Nézzük meg azt, hogy a napjainkban - nagyon helyesen - egyre többeket foglalkoztató kérdésre, miszerint mennyire tekinthető a WPC mint alapanyag környezet barátnak – mit tudunk válaszolni.

Érdekes kérdés, és több oldalról is meg tudjuk közelíteni. A WPC, mint alapanyag, mely kerítéselemek és padlók anyaga, jellemzően fa vagy egyéb növényi összetevő (pl: bambusz, stb.) és műanyag kötőanyag valamilyen arányú keveréke. A fa komponens felelős a kerítésléc természetközeli megjelenésének biztosításáért, a műanyag kötőanyag pedig a kerítés elemek környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képességért, és a mechanikai szilárdságáért felelős.

A fa komponens egyértelműen természetbarát alapanyagnak tekinthető, hiszen a feldolgozáshoz felhasznált fákat jellemzően ipari célú ültetvényekről szerzik be, melyek megújuló erőforrásnak tekinthetőek. A természetes faállomány nem csökken általa.

A kerítésléc gyártásánál használatos műanyag komponens kérdése összetettebb. A műanyag kötőanyag származhat akár hulladék újra hasznosításból is, illetve léteznek már olyan műanyag receptúrák, melyek kevesebb környezeti terhelést okoznak. Meg kell jegyezni, hogy a műanyag összetevő nem kiküszöbölhető, illetve aránya nem csökkenthető korlátlanul, mert a kerítés kedvező fizikai paraméteri csak ilyen összetételű receptúrával biztosíthatóak. Ha az alkalmazott receptúrában a műanyag összetevők arányának csökkentése egy technológiai határon túl menne, az a kerítéslécek esetében lényeges élettartambeli és fizikai paraméterbeli romlással járhatna.

Továbbá a műanyag összetevőnek köszönhetjük azt a kedvező tulajdonságot, melyet a vásárlók igen kedvelnek – miszerint a rovarok, gombák, és egyéb károkozók nem tudnak új kerítésünkben kárt tenni.

Bízhatunk továbbá abban is, hogy a vegyipari fejlesztések által tovább csökkenhet ezen korszerű termék környezeti terhelése.